Hunyorné Benczkó Éva

A Borsodi Szénbányák működése idején bányász családok gyermekei jártak intézményünkbe. A bányák bezárása után azonban megindult a peremhelyzetű, mentálisan, és szociálisan hátrányos, és halmozottan hátrányos helyzetű családok betelepülése lakókörnyezetünkbe, számuk évről évre nőtt. Mára már nagy számban az etnikumhoz tartozó roma gyermekek nevelése tölti ki fejlesztő, nevelő munkánk mindennapjait. Az óvodánk környékén élők lakáskörülményei igen változatosak. Megtalálhatóak az öszkomfortos, de a leromlott komfort nélküli lakások is, melyek a külterületen élő szegény rétegek lakóhelyei. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél korábban kerüljenek óvodába, hisz nem túl ritka eset, hogy a gyermek óvodai élete során itt van tiszta, egészséges, meleg környezetben, vagy csak itt részesül rendszeres étkezésben. Az elmaradott szociokultúrális környezetből érkezett gyermekek tapasztalatai, ismeretei hiányosak, beszédkultúrájuk elmaradott, vagy épp kialakulatlan, ami nagyon tudatos, és tervszerű, folyamatosan megújuló pedagógiai munkát és felkészültséget követel meg óvodapedagógusainktól. Nevelőtestületünk mindig nyitott olyan újszerű, a fejlődést, és fejlesztést megcélzó módszerek bevetésére, amely megkönnyíti a szociális környezetből adódó hátrányok csökkentését, a családok lakókörnyezetükbe, társadalomba való beilleszkedését az esélyegyenlőség megteremtését. Felzárkóztató munkánk  egészségkárosító hatások, magatartásformák elkerülésére, és a közösségbe való beilleszkedést segítő szokások kialakítására helyezi a hangsúlyt, amelybe nagyon jól beillethető a Pete Hess  mérnök-fizikus által kidolgozott hangmasszázs terápia. Magával a módszerrel először egy tehetséggondozói akreditált pedagógus továbbképzésen találkoztam, amely a módszer megismerésére, és elsajátítására ösztönzött. 2014 novemberében kaptam kézhez az ezt tanúsító Hangmasszőr Oklevelet. Azóta igyekszem óvodapedagógusi munkám során felhasználni, és feltérképezni a módszer óvodában történő alkalmazásának lehetőségeit, szervezési kereteit. Éppen ezért nagy örömmel csatlakoztam a  Radnai Zsuzsanna által elgondolt, és irányított  „Csendszünet”  hatásvizsgálathoz aki maga a módszer,  és a Peter Hess Akadémia Magyarország  megalapítója.
 
Számomra kezdetben nehézséget okozott óvodánk kicsinysége, és tornaszoba hiánya miatt egy elvonulásra alkalmas nyugalmas, csöndes hely kialakítása, ahová a csendszünetre sor kerülhetett. Sok esetben vagy a szomszédos csoport zaja, vagy az udvarra hamarabb kiinduló csoport kinti hangos játéka szűrődött be az elérni kívánt csöndbe. A gyerekek azonban hamarosan megszokták magát az „elvonulást”, s a tálak hangjai megtették a maguk hatását, így a tíz perc végére kevés kivétellel (ami alkalmanként életmódjukból, és otthoni családi körülményeikből adódó zaklatottság miatt állt elő) minden gyermek elérte az ellazult állapotot. Megkönnyítette a hatásvizsgálat bevezetését az is, hogy óvodánkban a Kompetencia alapú programcsomag bevezetésre került, amelyben az ének-zene foglalkozások részét képezi a szintén fekvő helyzetben, ellazult állapotban történő komolyzenei élmény nyújtása zenehallgatás keretében. Kezdetben az instrukciós szöveg segített figyelmük megtartásában, valamint a kezükbe adott apró plüssjátékok. Az idő előrehaladtával azonban már csak elegendő volt a tálak hangjait hallgatni. Amikor nyugtalanabbak voltak, visszatértem az ellazulást segítő, és vezető szövegmondáshoz. Nagyon megszerették, és nagyon várták ezeket az alkalmakat, amelyre heti három alkalommal került sor 15 héten át. 30 gyermek vett részt a programban 2 x 15 fős csoportban.
 
Az ingerszegény környezetből érkező, sérült személyiségű gyermekeknél elsődleges célunk biztonságérzetük kialakítása, hogy ki tudják bontakoztatni személyiségüket, alkotóképessé váljanak. Ugyanis ahhoz, hogy felszabadultan fejezhessék ki magukat „védő térre” van szükségük. Ebben nagyon nagy segítséget jelentettek a rendszeres hangfürdők, melynek eredményeként lemérhető volt a hiányzások csökkenése. Mindig probléma elé állította nevelőtestületünket a sok hiányzás, ami abból adódott, hogy ha a gyermeknek nem volt kedve felkelni, vagy fáradt volt, nem akart óvodába jönni, nem hozta a szülő. A foglalkozások hatására tapasztalhatóan sokkal jobb kedvvel jártak a gyerekek óvodába, jókedvűen érkeztek reggelente, amihez az is hozzájárult, hogy az éjszakai pihenésük is nyugodtabbá vált. Számos szülő arról számolt be, hogy az esti lefekvés körüli problémák elsimultak, a gyermekek pihenése, alvása nyugodtabbá vált, szófogadóbbak, kezelhetőbbek lettek. . Könnyebben elaludtak.
Azt gondoltam, hogy a vizsgálatsorozat végére a gyermekek lenyugszanak, korábbi hangosságuk, és zajosságuk helyett lecsöndesednek, azonban nem ez történt. A harsányság, zajos tevékenység továbbra is megmaradt, de a korábban félelemből, szorongásból adódó, védekező gyakran agresszív fellépést, megnyilvánulást felváltotta a vitalitás, jókedv, nyitottság, a vidám közös játék öröme. Egy kisfiú esetében rendszeres problémát okozott a reggeli sírás, a csoportba való beilleszkedés, ami teljes mértékben megszűnt, sőt ugyan ilyen érzékeny testvére beszoktatását teljes mértékben megkönnyítette. A vizsgálatsorozat közepétől nagyon jókedvűvé, felszabadulttá, könnyeddé váltak óvodásaink. Igazi összetartó közösséggé formálta őket a hangtálak hangjainak birodalma. Nem csak csoporton belül hozta egymáshoz közelebb a gyermekeket, hanem a két csoport is homogén közösséggé olvadt össze. Korábban az udvari játék során megfigyelhető volt, hogy a gyermekek saját csoportbeli társaikkal játszanak szívesebben, de ebben is teljessé vált a változás. Nyitott szívvel, szeretetteljesen fordultak egymás felé kisebbek, és nagyobbak egyaránt. Érzékenyebbé váltak.
A gyermekek sokszor erejüket fitogtatva próbálták eddig társaikat kirekeszteni a közös játékból, vagy igyekeztek rajta felülemelkedni a szabad játéktevékenységek során birtokolva az általuk megszerzett játékot. A „Csendszünetek” bevezetése után megjelent az öröm, a kiegyensúlyozottság, felfedező vágy, kíváncsiság, környezetük felé kinyíltak. Azon gyermekek esetében nem tudtuk ezt megtapasztalni, ahol a szülők kettős nevelése történik, vagy a helytelen negatív magatartás minták szülő részéről történő újabb, és újabb megerősítésére kerül sor, esetleg ahol a szülő maga túlértékeli gyermekét, ami által a gyermek túlzott önbizalma alakul ki. Általában empatikusabbak lettek, ami az érzelmi intelligencia egyik jele. Jobban odafordulnak síró, szomorkodó társukhoz igyekezve segítségüket felajánlani neki. A rendszeres hangtálfoglalkozások bevezetése előtt sok gyermek nem tudta önállóan lefoglalni magát a csoportszoba játékaival. Igényelték az óvodapedagógus irányító, figyelemfelkeltő segítségét, jelenlétét. Egy-néhány gyermek rendszeresen a felnőtt társaságát kereste, holott már képesnek kellett volna lennie egy időre önmagát lekötni. Sokan nem tudtak elég időt eltölteni egy-egy tevékenységgel, játékuk kapkodó, csapongó volt. Az ingerszegény környezet szürke hétköznapjai miatt voltak, akik csak úgy „elvoltak maguknak”, nem motiválta őket semmi sem. A hangtálak hangjai által keltett rezgéstér ezen a területen is megtette hatását. A gyermekek játéka tartalmasabbá, nyugodtabbá, időben hosszabbá vált, s már egyre kevésbé igényelték a felnőtt irányítását.  Nagyon sokat beszélgetnek óvodába érkezés után, és a játék során közösen is. Életük eseményeit, játékaikat azóta szívesebben megosztják válogatás nélkül óvodás társaikkal. A különböző tevékenységek során motiváltabbá, érdeklődőbbé váltak, amit a mérőlap eredményei is igazolnak.
 
Teljesítményorientált, felgyorsult világunkban a mentálisan sérült gyermekeinknek szüksége van egészséges önbizalomra, amely alapja az elfogadás, a valahová tartozás, a feltétel nélküli szeretet megélése. A fent leírtak alapján ezeknek az érzéseknek a megtapasztalásához segítette őket hozzá Peter Hess hantálpedagógiai módszere, így a hangtál foglalkozások jelentősen erősítették önbizalmukat, bátorságukat. A Peter Hess hangtálak alkalmazásának eredményeként megjelent az önérvényesítés, önkifejezés vágya különösen azon gyermekek esetében (általában középső gyermekek), akik eddig mindig a szőlőknek, vagy kisebb, nagyobb testvéreknek való megfelelni akarásból látszólag csöndesen, jól elvoltak  a családban. Akik eddig mindig engedékenyek, szófogadóak voltak. Több szülő jelezte, hogy igen kinyílt a gyermek, már nem akar mindent kritika nélkül elfogadni, megtanult nemet mondani azokban a helyzetekben, amelyek számára nem kedvezőek. Egy édesanya arról számolt be, hogy kislánya sokkal választékosabban, szebben fejezi ki magát, fogékonyabb lett a szép dolgok irányt, igényesebben maga válogatja össze azokat a ruhákat, amit fel akar venni az óvodába.
 
Látványos eredmények születtek a csoporton belüli peremhelyzetű  SNI-s, BTMN-es, és nem beszélő gyermekek esetében. Sokat javult kommunikációjuk pajtásaikkal, már szívesen vettek részt közös programok, ünneplések, nyilvános szereplések alkalmával, gyorsabban, és könnyebben tanultak verseket, dalokat. Nem húzódtak el társaiktól, nem vonultak el saját belső magányukba. Valódi tagjává váltak a közösségnek. Két még 5 évesen alig érthető beszédű kisfiú, és kislány szókincsbeli fejlődése, és artikulációs technikája gyors fejlődésnek indult.
 
Az önkifejezés, az alkotóképesség, a „legbenső” kifejezésbeli fejlődésének pozitív irányba történő változását szerettem volna valamilyen módon szemmel láthatóvá tenni, amire a mandalafestés technikáját találtam a legalkalmasabbnak. Mandalát már sok esetben festettünk a gyermekekkel, szeretik is a technikát, amely teret enged a belső érzésvilág kifejezésének. Az elkészült alkotás szín, és formavilága, rendezettsége hű tükre a lélek világának. Ezért a hatásvizsgálat előtt, majd félidőben, s végül a legvégén igyekeztünk elkészíteni egy-egy  munkát, amelyet csatoltam a vizsgálati anyaghoz. Számomra ezeken szemmel látható a változás.
 
Intellektuális téren is jelentős változások váltak megfigyelhetővé a gyermekek körében. Ami elsőként szembeötlő volt, az a rend megjelenése, amit a családok életmódja, életkörülményei miatt eddig a legnehezebb volt elérni. Nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a játékok rendbetételére. A kislányok elkezdtek hajtogatni. A babaedényeket, poharakat nagyság szerint sorba rendezték a babaszobai szekrényben.. A játékok egyszer csak a helyükre kerültek. Maguk körül is sokkal nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a rendre, amit otthon a szülők is megfigyeltek. A kisfiúk építő tevékenysége komolyabbá vált. Már nem csak véletlenszerűen kerültek egymás mellé a kockák, hanem forma, nagyság, és szín szerint csoportosítva is, pedig korábban nem volt kedvelt elfoglaltságuk az építés. Ábrázoló tevékenységeik során elkezdett megjelenni a díszítés igénye.
Kialakult a koncentráltabb figyelem, könnyebben ment a vers, mondóka, és énektanulás. Képesek lettek a tartós figyelemre. A szülőkkel való beszélgetés általános tapasztalata, hogy otthon is szófogadóbbak, nyugodtabbak a gyerekek, könnyebben kezelhetőek, szívesebben segítenek az otthoni teendőkben. Minden apróbb megbízatást, munkajellegű tevékenységet szívesen végeznek. Két iskolás korú gyermeket is bevettem a mérési folyamatba, ahol az eredmények már érdemjeggyel is mérhetőek voltak. Az egyik gyermek esetén egyértelmű fejlődés volt tapasztalható. Az osztályzatai több tárgyból is javultak, a tanító néni és a szülők megelégedettségére. A másik esetében az addig is nagyon jó tanulmányi eredmények mellett a szociális képességek fejlődése volt megfigyelhető.  Az iskolába készülő óvodások közül többen folyamatosan igényelték a játékos feladatlapok kitöltését, minden napra fénymásolnunk kellett motiváltságuk miatt.
 
A gyermekek egészségében is változások következtek be. A két iskolás korú gyermek, de néhány óvodásunk is csupán néhány napot  hiányzott a tanév során betegségből kifolyólag. a hatásvizsgálat alatt, és után egyaránt. Az elhanyagoló környezetből adódó néhány beteg gyermeket leszámítva jól regenerálódtak óvodásaink a téli, és tavaszi fertőző betegségek idején.  Alig volt tartósan elhúzódó megbetegedés, ami az öngyógyító folyamatok beindulásának tudható be. Csoportomból egy kislány székletürítési nehézségekkel küzdött, ami miatt még kórházba is került. Ezek a problémák megszűnni látszottak onnantól kezdve, hogy a csoportba bevittem a Peter Hess féle hangtálakat. Azóta napjában több alkalommal is meglátogatja a mosdót.
 
Összegzésként arról tudok beszámolni, hogy Peter  Hess hangmasszázs módszerének bevezetése, a „csendszünet” rendszeressé tétele nagyon sok pozitív, sokrétű változást hozott óvodásaink személyiségfejlődésében, ami miatt véleményem szerint komoly jelentősége van gyorsan változó korunkban a jövő nemzedéke körülményekhez való alkalmazkodó képességének alakulásában, a test- lélek egészségének, egyensúlyának megtartásában, megőrzésében. Örömömre szolgált találkozni, és megismerni a módszert, s még nagyobb örömöm volt a vizsgálat részesévé válni. Köszönöm a lehetőséget.
 
Miskolc, 2016. 08. 14.
 

Hunyorné Benczkó Éva

 



Vissza